egészség bejegyzései

Hétfőn reggel már nem fájdogált. Főnök hirtelen ötlettől vezérelve meghívott párunkat egy munkaebédre a jövő évi tervezés kapcsán. Már ott lájtosat rendeltem (rántott husi - az mindenre gyógyszer! :)), de az ebéd végére nyilvánvalóvá vált, hogy ez bizony az. Délután rohamosan rosszabbodott, kolleganőm szerint előbb tűzpiros majd falfehér lettem, és már az ügyeletet emlegette. Megnyugtattam, nem vészes, ez csak a szokásos.... a stressz. Hiába a két fájdalomcsillapító, a gyomrom kemény göcsben, a rosszullét hullámokban öntött el. A szomszéd kisebb helyiségben tett könnyebbítő látogatás után újabb fájdalomcsillapító, majd némi indulásra csomagolt laptoptáskán történő fej és szemnyugtatás után hazamentem azzal, hogy jó esély van a másnapi viszont nem látásra. Beosztott nagyon rendes volt, mondta, maradjak csak nyugodtan, ő tartja a frontot. :) Mindig ezt szoktam mondani neki, ha máshol van dolgom.

Kedden otthon maradtam, többnyire aludtam, két alvás között pedig problémát hárítottam el telefonon. Észre sem vették, hogy nem bent vagyok - szinte mindenkivel telefonon tartom a kapcsolatot. Tegnap már újra mentem, jobban voltam, de ma megint romlott a dolog. De most megint jól vagyok (tabletta benn van).

Ez a szokásos stressz okozta gyomor-bél-akármi fájdalom. ismerem a menetrendjét, tudom mit kell csinálni, csak túl kell élni. egy picit lelassított, mert ugyan eddig is éreztem, hogy túl nagy  a nyomás, de magamtól nem vettem vissza. Ma szinte semmit nem csináltam... nem, ez nem jó szó rá, mert folyamatosan csináltam dolgokat, csak nem haladtam látványosan.

Viszont szombaton is dolgozom. De utána megyek egy buliba, elnyúlok a karosszékben, és bambulok ki a fejemből, úgy pihenek. :) Valamiért napok óta egy csókra gondolok, ami egy ilyen buli alkalmával csattant el. Nem én voltam az egyik fél sem. A lány szinte hergelte magát, hogy "azt hiszitek nem merem megcsókolni, azt hiszitek?" vagy valami hasonló. Körben ültünk, hevertünk szanaszét, a lány ott ült a földön középen törökülésben, a srác mellette, és az önhergelés vége egy hatalmas olvatag csók lett. Utána mindjárt fel is pattant iszonyú zavarban és azt hiszem még sokáig nem tudta elrendezni magában a dolgot. Ez a csók jutott az eszembe, különös és zaklató volt nézni őket ott a kör közepén. Biztosan van valami apropója, ami miatt ez mostanában az eszemben jár, de még nem jöttem rá. 

Hajnal óta, nem folyamatosan, de elég gyakran újra és újra beleszúr a bal lábam nagyujjába a körömágytól befele valami. Ha odanyúlok, megnyomkodom, nincs semmi. Aztán váratlanul megint beleszúr egy picike tűvel. Kibírható, csak kellemetlen. És nem tudom, mitől van. Nem találok érzékeny pontot, gyulladást, duzzanatot. Csak időnként szurizik egyet.

Hmmm.

Ez a legújabb bajom. :)

Pénteken és szombaton már kezdett javulni a csípőm/lábam. Vasárnap állatkerbe mentünk unokahugikkal (unokahugi és lánya). A pöttöm lánynak annyi energiája van.. huh... Kilenctől kettőig egész jól bírtam. Akkortájt kezdtem el egyre sűrűbben kitérni padok és székek felé, és előnyben részesíteni a "majd én innen nézem az állatokat, te csak menj oda" kategóriát. Fél négykor úgy éreztem, ideje lenne hazaindulni, de kicsilány bevágta a durcát, hogy még nem, egyébként is inkább itt maradna az állatokkal. Végül csak elindultunk, de minden lépés egyre nehezebb volt. Alapvetően a derekam kezdett el fájni délfelé, de délutánra a jobb sarkam kezdett el vacakolni annyira, hogy kifejezetten sántítottam. Este megvizsgáltam a helyzetet, nem törte fel a cipő, nem volt külsérelmi nyom, viszont a sarok fölött kidudorodott valami és enyhe nyomásra is fájdalmas volt. Régebben volt már ilyen, akkor egy egyszerű lépés hatására roppant valami a sarkamban, majd ugyanígy fájt napokig. Csak akkor volt kicsit jobb, ha enyhén magassarkúban voltam, a lapos járás kifejezetten nehezemre esett.

Hazaértem, megvacsiztam, beborogattam a sarkamat, bekapcsoltam a tévét, majd szinte azonnal elaludtam. Úgy fél hét tájban. Éjjel kétszer felébredtem még rövid időre, az egyik alkalmával megnéztem a heti hetes felének a felét, másodszor pedig azt hiszem csak kikapcsoltam a tévét.

Már este is nehezen mozogtam, de azt betudom a sok járkálás utáni izomrecsegésnek, de sajnos reggelre újra fájni kezdett a csípőm és a jobb lábam. Úgyhogy megint fájdalomcsillapító volt mára. A jó az egészben, hogy a fájdalomcsillapító viszont hat. Beveszem, és úhy kb 2 óra múlva már nem érzek semmi, és ezzel elvagyok 12 órán keresztül.

Megtekintettem a neten a sarokfájás lehetőségeit, és azt ókumláltam ki, hogy az Achilles ín alatt rendellenes tömlőm alakult ki. Általában megerőltető mozgás, sok talpalás után lesz ilyen. Gyógymódja pihentetés, emelt sarok. Ez mind illik rá.

Holnap állásinterjú. Ez még mindig az, ami a múltkor elmaradt. A másik helyre az előbb küldtem az ajánlatomat, úgy tűnik, az is összejön (heti két nap kb). 

Az a helyzet, hogy háropm nap után újra kezdte a fájás. Ismerős, pont olyan, mint régen. ugyanott, ugyanúgy. Visszatértem a fájdalomcsillapítóra.

Azon gondolkoztam ma, hogy lehet, hogy valami csípőferdülés, vagy kopás. A minap azt vettem észre, hogy a jobb lábamat lengetem járás közben. Nem úgy rakom előre, ahogyan a balt, hanem kis félkörben és mintha kissé rogyasztva lépnék vele. Eddig nem tűnt fel. És a fájás is valahonnan a forgó körül jön, persze nem behatárolható, mert amikor fáj, akkor nem egy pontban. Az is lehet, hogy valami kopás vagy ferdülés következtében nyomja azt az ideget, ami lefut a lábon. Ilyen szempontból félig igaza lehet a dokinőnek, aki a múltkor erre azt mondta, hogy ülőidegzsába. Mondjuk a fizikoterápiától nem javult meg. Az ülőidegzsába a gerincből kilépő ideg nyomása a csigolya által. De lehet, hogy nekem nem a csigolya nyomja, hanem egy kicsit lejjebb valahol, a csípőmben, ezért hiába kezelték a csigolyámat, ezért nem hatott semmit.

Úgy látom, hogy ha azt akarom, hogy kiderüljön, mi bajom is van, nekem kell kitalálnom, utánajárnom.

Fáj a pocim. picit. De ahhoz eléggé, hogy rossz legyen a közérzetem.

A szokásos after stressfull és még nehezíti a dolgot a full-moon és a wheather-change is.

Igen, haladok az angollal. :)

Kiment a fejemből, hogy a fogdoki elküldött fül-orr-gégészetre, mivel megnézte a fogaimat és igazából nem talált semmit, ami miatt fájdogálhatna. Ezért biztos ami biztos alapon meg kell nézetnem, hogy nincs-e valami arcüreg gyulladás gondom.

Ez is felkerült a teendők listájára. Ez a lista sose lesz üres, bármennyit is végzek el belőle.

Az előbb jöttem meg a fogorvostól. A múlt héten fogkövet szedtek, mára tömés volt előirányozva. Odamegyek, mire a doki azt mondja: rendben, üljön akkor be ide, elzsibbasztom. Erre majdnem kimentem, mert arról nem volt szó, hogy tűvel is döfködnek!

Na mindegy, végül hagytam magam. (Tudod, gyorsabban szabadulsz.) A fél arcom, szám, nyelvem egy tömb érzéketlen izé. Folyamatosan olyan érzésem van, mintha mindjárt kicsordulna a nyál a szám szélén. Persze nem. De az érzés olyan.

Azt mondták, kb 3 óra múlva múlik el a hatás....

Hihetetlenek. Az egy dolog, hogy ő, aki már hónapok vagy évek óta csinálja, kívülről tudja, mi merre és mi a rend. Na de én, aki most vagyok először ilyesmin, honnan szopjam ki, ha nem mondják? Hogy kérdezzem meg, ha nem tudom, mit kell megkérdezni?

Azzal kezdődött, hogy rossz kezelőbe mentem be. Mivel a számozás a két kezelő közti sávon van. El akartam kapni a mellettem fénysebességgel elsuhanó hölgyet, hogy a szám balról vagy jobbról jelenti, de sehederincs rám. Bekukkantottam a jobb oldaliba, ott egy félmeztelen öreg néni ücsörgött egy széken. Megnéztem a folyosót, és megállapítottam, hogy ajtólyuk-szám-ajtólyuk-szám a sorrend, ezért bementem a bal oldali üresbe. 5 perc múlva észrevett a hölgy és jól leteremtett, hogy rossz lyukba mentem. Kiderült, hogy a nénivel közös lyukba kellett volna. Másodjára rámförmedt, hogy "kenőcsöt hozott?". Oppá, mondom, nem lesz ez olyan sima ügy, mivel nekem senki nem mondta, hogy vigyek bármit is. Amikor óvatosan érdeklődtem, hogy milyen kenőcsről van szó, csak vágta a pofákat. Most így utólag arra gondolok, hogy az ultrahangos kezelésnél rákent valami gélt. Szerintem ezt akarta kiváltani a saját, hozott kenőccsel, hogy ne fogyjon az övéké.

Rámtette az izéket, meg a vizes cuccot, meg valami nehezéket, és elkezdte tekerni a beállítót és mondta, hogy szóljak, ha erős. Elsőre nem éreztem semmit, ezt meg is mondtam, erre ráadott egy kis kakaót, majd mondta, hogy szóljak neki, ha mégis túl erős lenne és távozott. A kezelés végéig vissza se jött. A poén az volt, hogy ez az izé hullámszerűen erősödött majd csökkent, de ezt sem tudtam, és a hullám alján mondtam, hogy nem érzek semmit...

Szerencsére a nénihez bejött kezelni egy másik hölgy (gondolom, ők nem orvosok, hanem asszisztensek, vagy nem tudom) és látta, hogy a hullám tetején rendszeresen elfintorodok, úgyhogy lejjebb vette az erősséget. De ezt is honnan kellett volna tudnom?

Még szerencse, hogy a nénivel beszélgettünk egy kicsit, amíg várakoztunk, így elmondta, hogy a lepedőt, amit kapok, hogy terítsem magam alá (naná, hogy nekem kell csinálni!), azt kezelés végén vigyem magammal, és legközelebb hozzam vissza, mert ez lesz az én személyes higiéniás lepedőm, mert nincs arra pénz, hogy minden alkalommal egy újat használjanak fel. De ezt se mondta egyik se. A végén megkérdeztem a másik kezelőt, hogy jól tudom-e, és ő megerősítette, hogy igen, így van.

Mellesleg láttam, hogy az újonnan jött automatikusan nyomta a zsebébe a cuccost, egy másik pedig arról faggatta, hogy jövő akármikor ekkor meg ekkor bent lesz-e, de tutira, mert akkor éppen erre jár és találkozni szeretne vele. A kezelő mondta neki, hogy de nem kell már többet jönnie, de a beteg csak erősködött, hogy nem ide jön, csak erre jár és hogy tuti nem megy aznap szabira? Na ugyan mit akarhatott?

Ja, hogy meséljek a kezelésről is? :) Csipkedett meg ütögetett ez a valami, majd utána ultrahangos kezelést kaptam. Közvetlenül kezelés után egy kicsit rosszabb lett, gondolom a bizgerálás miatt, de fél óra múlva már sokkal jobb volt. Sajnos ez most estére elmúlt, úgyhogy be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót. A hétvégét egy darabbal megúsztam, valamikor szombat délután vettem be, ha jól emlékszem. Már nem fáj nagyon, az elviselhetőség küszöbén van, csak az állandó, folyamatos fájdalom elszívja az energiámat. Ezért inkább amikor már vacakul érzem magam, beveszek egy fájdalomcsillapítót, nem azért mert perpillanat olyan nagyon fáj, hogy nem bírnám elviselni, hanem mert folyamatosan fáj.

Legközelebb szerdán.

Lehet szidni, feltaláltam egy új betegséget és az most rohamosan terjed.

Két évvel ezelőtt történt, hogy hasmenés, hányinger, plusz deréktáji iszonyú fájdalom, kisugározva izomba, illetve az alhas irányába. Akkor nem tudták, mi bajom. Állítólag most tombol egy "vírus" (naná, hogy az! Vagy én? :) ), ami pontosan ugyanezen tüneteket produkálja. Már mindenki tudja, mi ez, az első tünetek után simán felismerik. Na persze gyógyítani nem tudják, csak a tünetet kezelni.

Már két kolleganőmet is leverte a lábáról, a harmadik még imbolyog.

És én találtam fel!

De most már egy újabban dolgozom.