Mai napom bejegyzései

Meghalt a cicám. Az utolsó a nagy családból, kezdve Ősanyától, másnéven Ezüstláb.

Nem volt fiatal, de olyan igazán öreg sem. A pontos korát nem ismerem, nem jegyeztem fel. Egy ideje már látszódott rajta, hogy valami van, nem evett rendesen, válogatott, sokat ivott, sokat pisilt. De alapjábavéve jól volt. A nagy hidegben kiment, holott korábban ki se lehetett lökni a szobából, és az egész napot kinn töltötte. Egyszerűen nem akart megmaradni benn. Azt hittem, megfázik, de nem.

Aztán hétfőn este hazamentem, és nem rohant elém, ahogy máskor szokott. Szólongattam, mire lassan előbotorkált, lekuporodott a folyosón, és cska gubbasztott. Megijedtem, mert ezek nem jó tünetek. Hideg volt, bekapcsoltam a fűtést, és vártam, hogy majd feljön hozzám, és összebújunk, ahogy szoktunk, de nem jött. Én mentem le hozzá. A lakás egy hideg pontján gubbasztott. Felvettem és felvittem az ágyba. Előbb mintha menekülni akart volna, olyan hangon nyávogott, ahogy még nem hallottam. Van egy műanyag szögletes edény az ágy mellett, sokszor szokott abba belefeküdni. Szeretett abban aludni. Végül most is oda mászott be, de nagyon nem jól nézett ki. Nehezen vette a levegőt, nem engedte el magát, hanem tartotta a fejét. Sokszor fordult, hátha úgy jobb lesz. Így aludtunk el, de korán reggel felébredtem. Simogattam, próbáltam valamit átadni, hátha segít rajta. Mondtam, megyünk doktorbácsihoz, aki segíteni fog rajta. De igazán már nem is nézett. Megijedtem a szemétől. Sok cicám volt, sok ment már el. A szeme... a szeme azt mondta, hogy ő is távozóban van.

Összepakoltunk, és elmentünk dokibácsihoz. Hosszú az út, féltem tőle, hogy majd végigsírja, ahogy a többiek szokták, de meg sem mukkant. Egyszer nyávintott egyet.

Doktorbácsi meghallgatta a tüdejét, és elkomorult. Addig reménykedtem benne, hogy "csak" egy tüdőgyulladás. Azt mondta, nem hiszi, hogy megéri az estét. És hogy döntsek, kezdjük-e kezelni, vagy altassuk el.

Kezdjük, mondtam neki. Előbb egy röntgen, majd egy ultrahang. Látszódott, hogy nem tudja mit tegyen. Azt mondta, infúzió kellene a cicának, de a folyadék miatt rosszabb lesz a tüdeje. Végül csak elindítottak egy infúziót, de mondta, hogy csak egy keveset, nehogy rosszabb legyen a helyzet. Csuoán néhány percig ment, de szegény cica ugyanazzal az új nyávogással sírta végig.

Dokibácsi azt mondta, hogy tüdőödéma, és valójában nem sok ötlete van, mit tehetnénk. Úgy gondolja, hogy veseelégtelensége van a cicának, azért pisilt olyan sokat is, és hogy ez a vese elégtelenség okozta a ödémát. Felborult a kálium háztartása, vagy mi... nem nagyon tudtam már figyelni, mert folytak a könnyeim.

Kérdezte, mi legyen a cicával, otthagyom, vagy hazaviszem. Már eleve úgy készültem, hogy ott fogom hagyni, mert a tüdőgyulladásnál is több napig kell kezelni, és ebben a hidegben nem voltam biztos benne, hogy képes leszek naponta elvinni kezelésre.

Bekerült egy ketrecbe, kapott infralámpát. Dokibácsi mondta, hogy menjek nyugodtan, de még ott akartam maradni vele egy kicsit. simogattam, beszéltem hozzá, de nem figyelt rám. Aztán hirtelen fel akart állni, de csak félig megfordította magát fekvő helyzetében, nyávogott, az oldala hatalmasan emelkedett-lappadt, majd leejtette a fejét, és egyre gyengébben vette a levegőt. Azt hittem, hogy meghalt, és kiszóltam a dokinak, hogy jöjjön gyorsan. A cica szájából rózsaszín habos folyadék csorgott lassan.

Dokibácsi azt mondta, ez a vég. Vagy szenved még egy darabig, és meghal, vagy gyorsan elaltatjuk. Csak bólintani tudtam, hangom nem volt. Egy gyors injekció, talán 5 másodperc, vagy annyi sem... és többé nem fájt neki semmi.

Bementem tankolni, és a sorban előttem levő ember Fásy Ádám volt. Az én gyatra arcmemóriámmal először csak úgy gondoltam, hogy nédd már, ez az ember hasonlít rá. Aztán jöttek még emberek (a hátam mögé a sorba), és amikor az előttem levő elhaladt mellettük, ráköszöntek, Szia Ádám! Úgyhogy tuti ő volt.

Láttam kint, legalább három kocsival voltak, szerintem mehettek valahova turnézni konvojba.

Volt még egy illető, aki szintén gyanús volt, hogy ismerem a tévéből, de mellette csak elsuhantam, és a nevét sem tudom. Ha ő az akire gondolok, akkor vetélkedőket vezet mostanában, talán az M1-en, de a neve nem jut eszembe.

Ádám után gurultam ki a benzinkútról, de sajnos nem ismerem az autómárkákat, csak ha rá van írva a logóra :) ezért nem tudom megmondani, milyen típus volt. valami nagy négykerékmeghajtás, és csak annyit tudtam elolvasni hogy JEEP, de hogy milyen JEEP, azt már nem tudtam kivenni.

Hát ennyi.

Legifjabb unokahugit meglátogattam, előbb a kórházban, majd egy hét múlva otthon is. Ébren még nem sikerült találkoznunk. Szép kislány.

Munkahelyen felmondtam az egyik dolgozómnak próbaidő alatt. Első komoly megmérettetésem. Valójában az, hogy meg tudom-e hozni a kellő döntést. Megtudtam. Nem volt rossz, csak nem volt elég jó. Valahogy belül sajnálom emberileg, de cég szempontjából egyértelműen ez volt a helyes döntés. Most keresek új embert.

 Pár hete beszéltem egy tervezővel, és gyakorlatilag nekifogtam a ház projektnek. Még hivatalosan is meg kell bíznom (pár napja jött meg az ajánlata) és akkor elindul, belevágtam.

Tegnap délután kaptam a hírt, hogy sikeresen egy fővel bővült családunk, immáron hivatalosan is.

2011.09.02 12:40, Kitti, 3600g, 56 cm

Holnap megyek személyesen is tiszteletemet tenni az újabb főnök előtt. :)

Hozzáértőtől szívesen vennék egy aszcendens segítséget, mivel a neten található kalkulátorok egyike Nyilast, a másik Skorpiót mondott, úgyhogy fogalmam sincs.

Jó régen írtam utoljára. Szokás szerint csak a munka, munka... így vagyok ezzel mindig. Vagy semmi, nulla, alig csörgedezik, vagy totál full. Középút nincs nálam.

Szabit ne is kérdezd, azt nem tudo, mi. Valamelyik hétvégén, már magam sem tudom, melyiken mert ezer évnek tűnik, szóval néhány hete nővéremmel összekaptuk magunkat és elmentünk Komáromba hétvégére. Van ott egy szép termálfürdő, és a szállodából egyből át lehet menni. Péntek délben mentünk, vasárnap délben jöttünk. Nagyon szép volt az idő, nem volt túl nagy kánikula, de nem is esett. Én lubickoltam, mindig elfelejtem mennyire szeretem a vizet! Nővérem csak a melegvízbe jött be péntek délután, a többi időt inkább az árnyékban heverészve töltötte. Nem is értem. De azt mondta, neki így jó. Én meg lubicoltam. Pénteken a gyógyvízben voltam, szombaton főleg a strand részén (hűvösebb víz), de elugrottam egy fél órára a forró vízbe is. vasárnap délelőtt még egy masszázs, aztán suhi haza.

De szombaton este még voltunk a Tróján is, ami egy rockopera a lovas színház bemutatásában. Az egész egy lovardában van, aminek az egyik oldalát lelátónak alakították ki. Nincsenek székek, hanem mint egyes focipályákon, lépcsők vannak. te ülsz egy lépcsőn, a lábad az előtted ülőnek a hátában, a mögötted (fölötted) ülőnek a lába a te hátadban. Akkora volt az érdeklődés, hogy minden jegy elkelt. Két szektor volt, egy drágább középen, és a két oldalt egy-egy olcsóbb. De a jegyek nem helyre szóltak, csak szektorra, és ott ültél le, ahol sikerült. Az, hogy tele volt, szó szerint kell érteni. Az ember nem szeret idegenekhez szorulni ilyen helyzetekben, inkább egy kis távolságot tartani, kb egy retikülméretnyit. de itt erre nem volt lehetőség. ahogy özönlött be a tömeg, egy nő dirigált, te ide, te oda, ott tessék összébb szorulni, még elfér ott egy ember.... akinek jegyet adtak, annak be kellett férnie.

Dögmeleg volt, szellőzés semmi, a nagy ajtókat sem tartozzák nyitva, csak amikor a lovak vágtáztak ki-be. Szóval ennyit a kényelmetlenségről. Az előadás számomra nem votl egy nagy szám. Énekeltek és lovagoltak többnyire. nagyon sok fiatal volt, akik szerintem inkább lovagolni tanultak, mint színészkedni, ez meg is látszott az előadáson. Igazi színésztehetség alig akadt. A történet pedig olyan hatalmas, hogy aki nem ismerte, nemigen tudta követni, hogy mi is történik. De a lovak szépek voltak.

Tegnap este meglátogatott egy süni. nyitva hagytam az ajtót, hogy szellőzzön a lakás, és egyszer csak hallom, hogy valami motoszka, zörgés. Már nem először kaptam ilyen látogatót (az elsőnél majd szivíbajt is kaptam hozzá, de mostanra rutinos lettem!) ezért egyből keresni kezdtem a kis tüskést. Nem is kellett nagyon keresgélni. Ilyenkor mindig az a problémám, hogy tüskés jószágot nem fogunk meg ugye, tehát hogyan tegyem ki őkelme szűrét? Tájékoztatásul közlöm, hogy a seprűvel való terelgetés hiú ábránd. Ahogy megpróbálod meglökni, megmakacsolja magát, szorosan hozzátapad a padlóhoz, falhoz, befeszít, és egy tapodtat se megy tovább. Megjegyzem, nem gömbölyödik össze és nem mereszti a tüskéit ezer felé, ahogy gyerekkoromban a mesékből tanultam. Egyszerűen csak nem moccan.

Ekkor kerül el a szemeteslapát, ami már egy kicsit jobb eszköz a tessékeléshez, de nem tökéletes. Végül az enyhe erőszakot felváltó viszonylag szabad mozgástér (egy irányú mozgási lehetőség) sikerrel járt. Olyan édes volt, ahogy kapkodta azokat a vékony kis lábacskáit. És nehogy azt hidd, hogy a küszöbtől megriadt volna, hogy jé má' miez. Á, dehogy! Szépen átmászott rajta, mintha mindig ezen járna. Aztán ahogy kiért az udvarra, felső sebességbe kapcsolt, és tepert mint az állat. Iszonyat gyorsan tudnak mozogni a sünik!

Ma szabadnapot vettem ki. Reggel induláskor ott könyörögtem macseknak, hogy jöjjön ki (határozottan emlékszem rá). Végül hagytam a fenébe azzal, hogy dél körül úgyis hazaérek, addig kibírja. Amikor hazaértem, a macsek szembejött velem az udvaron. Egyből frászt kaptam, hogy betörtek, vagy mi, hogyan jutott ki a macsek. de nem, semmi. Két lakatra zárva az ajtó. Csak éppen macsek kinn és nem benn. ezt magyarázza meg nekem valaki!

Egyetlen nyitott része a lakásnak az emeleti kis ablak, ami alatt rózsák és beton van. Az egyik szúr, a másik kemény. Csak nem olyan lökött, hogy onnan leugorjon...? Nem tudom. Vagy ez, vagy az ufók.

AranyFelhő megérte első sebesülését. Egyik nap reggel a fenekén egy bibist vettem észre. Lejött a festék is, és ujjbegynyi területen benyomódott. Valószínűleg kőfelverődés lehetett, mert egyébként nem történt semmi, ami miatt az odakerülhetett volna. Nagyon látszik. :(

Munka dögivel, az osztályomra egy hónapja felvételeztetek embereket. Kettőt kerestem, az egyik hétfőn kezdett, a másikat talán hétfőn megtaláltam, már csak a végső megállapodást kell megkötni. Annyit olvastam az indexen az álláskereső tapasztalatokat, hogy így az interjúztatók, úgy a HR, meg hogy fúj-fúj nem is válaszolnak a beadott CV-kre. Oda kellene tenni ezeket, hogy a sok hülyét abajgassák... ne tudd meg, milyen jelentkezők voltak. Az, hogy a közelében sem volt a szakmának, csak apróság. Jelentkezett a bolti pénztárostól kezdve a vagyonőrig mindenki. Na de egy önéletrajz annyira emlékezetes, hogy vannak emberek a cégnél, akik sírva röhögnek, ha eszükbe jut. Nálunk folyamatosan van felvétel, főleg a raktárba. Az illető először oda be a jelentkezését. Ilyen szöveggel: "van targoncavezetői jogosítványom, de még nem vezettem. Viszont már láttam embereket, akik dolgoztak vele!", egy másik gyöngyszem: "fényképet nem csatolok hozzá, de ha valaki kiváncsi rám, keressem rám a közösségi oldalakon, fenn vagyok itt és itt..." És még sorolhatnám. Nos, ez az illető beadta a jelentkezését hozzám is. Annyit azért el kell ismerni, hogy átírta az önéletrajzát teljesen! Így lehet, hogy például az egyéb kategórában ez áll:" autó, motorbicikli, moped, laposkerekű bicikli". A motiváciásióc levelében pedig, nos ezt nem tudom szó szerint, de: "azért jó, hogy én kezdő vagyok, mert egy tapasztalt szakembernek ebben a pozícióban 300-500 ezret kellene fizetni, így viszont sokkal jobb bérköltség hatékonyságot lehet elérni"

Egy másik: nincs képzettsége, nincs gyakorlata, viszont szerinte "Mivel Jehova tanúja vagyok, ezért..." a jó kapcsolatteremtő képessége révén minden bizonnyal meg fog felelni nekünk. És ezt így írja bele, hogy amiatt, mert az. Megáll az ész.

No, de talán ennek vége. Viszont jön a következő nehézség. Az új kollega és a régi máris súrlódik. Most nagyon oda kell figyelnem rájuk, mert most alapozzuk meg az osztály jövőjét és szokásait. Úgyhogy szabadnapom nincs.. dögfáradt vagyok... a hülye biztosító itt zaklat, hogy én kérjem be a bónus-malust, habár a kereskedő azt mondta, hogy majd mindent elintéz az új. Na ja. Inkább írt egy levelet, hogy akkor visszateszi a magasabb kategóriába a díjat addig, amíg be nem küldöm neki. Pukkodjon meg.

Hétvégén Családi Nap volt a cégnél, vittem unokahugit (jó nagy már a pocója és mondtam már hogy Kitti lesz?), és a kislányt és az apukát. A gyerek nagyon jól érezte magár. Volt egy vízen forgó felfújt gömb, amibe bele kellett mászni. Én biztos egy percig nem bírtam volna ki, hogy oda bel legyek zárva (nem voltak lyukak sem, hiszen akkor elsüllyedt volna). Ő azon nyomban bemászott, és ugrált és forgott benne. Sokkal felszabadultabb volt, mint tavaly. Szerencsére az idő is szuper volt.

Az éjjel egy fekete gazdatálan kutyával álmodtam, egy iskolaépületben voltunk, de ez egy nagyon bonyolult épület voplt, oldalfolyosókkal, lépcsőkkel, szárnyakkal, többféle épületrész összekötve lent, efnt... szóval jól el lehetett benne tévedni. És a kutyust ott találtam de már nem emlékszem, mit akartam vele, amikor rájöttem, hogy valami baja van. az épületben volt egy állatorvosi rendelő is, de én valahogy mindig éjjel mentem arra. Ami viszont nem volt egyértelműen baj, mert volt éjszakai rendelés is, csak nem mindig volt ott a doki. de addig is rájöttem, hogy a kutyus farkán van egy bumszli, ami valószínűleg egy duzzanat, és talán törés okozhatta, és ez valami miatt nagyon fontos volt.

Vettem egy új kocsit, pénteken lehet majd átvenni. Persze a házépítés terhére, azaz az arra félretett összegből. ezáltal lehet, hogy megint elodáztam egy évvel az építkezést, mert eddig sem volt meg az esélye, hogy összejöjjön a pénz, de így már végképp. Legalább addigra letelik a Funda is, és ott nem kell áthidalót felvennem. Csak kérdés, hogy nem dől-e addigra a fejemre a mostani. Nemtom.

Mindenesetre lesz egy gyönyörűségem. A típus maradt, a méret a maradt, csak ez Life! És a színe.... selymes arany! Már a neve is szép.

Ami miatt viszont hóttideg vagyok, hogy nem találom a mostani kocsi törzskönyvét. pedig biztosan tudom, hogy megvan, arra is emlékszem, hogy hol tároltam egy ideig (ott persze nincs). Megnéztem otthon, nem találtam, gondoltam az irodában maradt (van rá esély, mert itt intéztem, és utána még gondolkodtam is rajta, hova tegyem biztonságos helyre, de sajnos nem emlékszem, hogy döntöttem). De itt sincs. Feltúrtam minden cuccot, ahova a dolgaimat pakolni szoktam. Megyek haza, megint átnyálazom a dossziékat. Nagyon remélem, hogy meglesz. Az a baj, hogy valami olyan tuti helyre, ahol nem keveredik el, nem veszik el...  de hogy hol lehet ez a tuti hely?

Az új kocsi neve Aranyfelhő lesz. Volt már egy Zöld Villám, egy Ezüst Nyíl is majdnem, de végül nem ezüst lett az utolsó pillanatban, így nem kapott nevet. Ez Aranyfelhő lesz.

Bolt megnyílt. Volt kicsi sírás, hiszti, kiabálás, de összességében egészen jó volt. Mellesleg nem én sírtam. Na jó, a hiszti egy részét vállalom! :)

Egész hétvégén feküdtem, hol tévéztem, hol aludtam. Ma is álmos voltam, úgyhogy későn mentem, korán jöttem, így összességében csak 8 órát voltam benn. Meg is szóltak miatta, hogy hova-hova ilyen korán.

A cseresznyefa két nap alatt szinte nulláról habos fehérbe öltözött. Pillanatok alatt megjött a tavasz.

Az éjjel volt egy fura álmom, de hosszú és nincs kedvem nekifogni.

Rég írtam már. Ezért csak címszavakban....

a gyorshajtás harmincezer, kijött a csekk. Egész jól megúsztam, többnek gondoltam.

Nyugdíjpénztár kérdezteti, mit akarok azzal a pénzzel, amiről még ők sem tudják megmondani, hogy mennyi. Mit akarjak? Adják oda. Remélem, nem nekem kell a végén még fizetnem. Ez nem vicc! Amikor a nagy gazdasági válság volt, akkor az egy éves hozam negatív szám volt, azaz elvileg be kellett fizetni még.

Meló dögivel. Persze most jönnének a maszekok is, de egyszerűen nem tudom bevállalni. Egyet hagytam meg, de már ő is panaszkodik, hogy sosem érek rá. Hát nem. Mostanra a heti 4 nap nem ötre, hanem inkább hatra változott, mert valami mindig beesik szombatra is. Olyankor nem meló van, hanem valami program, tréning, tanfolyam, most éppen megnyitó lesz, máskor évzáró értekezlet. A heto három angol is pluszban terhel, habár inkább csak másfél az nekem, de a tantónéni jól tűri. A csoportunk két fős, így nehéz a többiekre hagyni, hogy ők menjenek órára. A múltkor egyedül voltam, de mondtam neki (persze angolul!), hogy a főnöknél van megbeszélésen egy partner, és amikor ő végez, akkor velem kell beszélnie, úgyhogy addig nem lesz óra. Teljesen jól fogadta. Habár fél óra múlva megjelent a partner, úgyhogy össz vissza fél óra volt az angol, mert tovább tartott a megbeszélésünk, mint az óra. :)

Most éppen fáj a vállam, ez pár órája kezdődött, tehát gondolom, csak átmeneti. Viszont nagyon.

Pénteken új bolt nyitás, két napja egyre idegesebb mindenki, ma már én is. Hülye Té (ez nem kicsi, hanem nagy, és lila). Több mint egy hónapja megrendeltem a telefont és internetet. Két hete felhívom őket, hogy nincs.e gond, mert a papírok ilyenkorra már itt szoktak lenni, de most sűrű csend és hullaszag. Nem értem el a manust, nem hívott vissza, nem válaszolt, de ez még nem volt gyanús, mivel nem szokott amúgy sem. Aztán mégiscska felvette valakit a telefont, már kezdtem mondani, amikor bemutatkozott, hogy ő xy és az illető, akit hívtam, már nem dolgozik itt, ő vette át a munkáját, de még nincs kódja, meg semmije, nem tudja megnézni nekem, de holnap. Hívom holnap, izé még nincs kódja, de megnézi, és visszahív... holnap. Na, így ment ez egy hétig, egyre idegesebb lettem, míg végül egyszer csak azt mondja, hogy megvan a kódja, de nem találja a rendszerben a megrendelésünket. Tudni kell, hogy a Té 30 napra vállal bármit is. A bolt pedig (akkor) bő egy hét múlva nyit (de csak azért, mert egy hetet csúsztunk közben). Azonnal átküldtem újra a szerződést, megígérte, hogy sos meg minden. Újra kezdődött a napi telefonálás, hogy na most mi van. Megint a holnap holnap holnap... nem tudott semmit sem mondani, se azt hogy lesz, se azt hogy nem lesz. Tiszta ideg voltam már. Csak hogy lerövidítsem: ma déltől van internet. Pénteken nyitás. Ma az egész napom azzal ment, hogy hálózatot feléleszteni, kapcsolatot létrehozni a központtal, gépeket kipróbálni, nyomtatókat telepíteni... mert mindenhez netes kapcsolat kellett.

Közben agyonidegeltek a főnöki családtagok. Minden tiszteletem azoknak a kollegáknak, akik évek óta nap mint nap kibírják őket. Főleg apuka stílusa hátszőrborzoló. [innen egy hosszas rinyálást kitöröltem, példákkal ékesítve hogyan szaggatja az idegeimet - leírtam, kijött belőlem, jobb, nem kell ide, töröltem.]

Más hirtelen nincs.

A mosógép is lejárt közben. Jóéjt.