2011. április

Bolt megnyílt. Volt kicsi sírás, hiszti, kiabálás, de összességében egészen jó volt. Mellesleg nem én sírtam. Na jó, a hiszti egy részét vállalom! :)

Egész hétvégén feküdtem, hol tévéztem, hol aludtam. Ma is álmos voltam, úgyhogy későn mentem, korán jöttem, így összességében csak 8 órát voltam benn. Meg is szóltak miatta, hogy hova-hova ilyen korán.

A cseresznyefa két nap alatt szinte nulláról habos fehérbe öltözött. Pillanatok alatt megjött a tavasz.

Az éjjel volt egy fura álmom, de hosszú és nincs kedvem nekifogni.

Rég írtam már. Ezért csak címszavakban....

a gyorshajtás harmincezer, kijött a csekk. Egész jól megúsztam, többnek gondoltam.

Nyugdíjpénztár kérdezteti, mit akarok azzal a pénzzel, amiről még ők sem tudják megmondani, hogy mennyi. Mit akarjak? Adják oda. Remélem, nem nekem kell a végén még fizetnem. Ez nem vicc! Amikor a nagy gazdasági válság volt, akkor az egy éves hozam negatív szám volt, azaz elvileg be kellett fizetni még.

Meló dögivel. Persze most jönnének a maszekok is, de egyszerűen nem tudom bevállalni. Egyet hagytam meg, de már ő is panaszkodik, hogy sosem érek rá. Hát nem. Mostanra a heti 4 nap nem ötre, hanem inkább hatra változott, mert valami mindig beesik szombatra is. Olyankor nem meló van, hanem valami program, tréning, tanfolyam, most éppen megnyitó lesz, máskor évzáró értekezlet. A heto három angol is pluszban terhel, habár inkább csak másfél az nekem, de a tantónéni jól tűri. A csoportunk két fős, így nehéz a többiekre hagyni, hogy ők menjenek órára. A múltkor egyedül voltam, de mondtam neki (persze angolul!), hogy a főnöknél van megbeszélésen egy partner, és amikor ő végez, akkor velem kell beszélnie, úgyhogy addig nem lesz óra. Teljesen jól fogadta. Habár fél óra múlva megjelent a partner, úgyhogy össz vissza fél óra volt az angol, mert tovább tartott a megbeszélésünk, mint az óra. :)

Most éppen fáj a vállam, ez pár órája kezdődött, tehát gondolom, csak átmeneti. Viszont nagyon.

Pénteken új bolt nyitás, két napja egyre idegesebb mindenki, ma már én is. Hülye Té (ez nem kicsi, hanem nagy, és lila). Több mint egy hónapja megrendeltem a telefont és internetet. Két hete felhívom őket, hogy nincs.e gond, mert a papírok ilyenkorra már itt szoktak lenni, de most sűrű csend és hullaszag. Nem értem el a manust, nem hívott vissza, nem válaszolt, de ez még nem volt gyanús, mivel nem szokott amúgy sem. Aztán mégiscska felvette valakit a telefont, már kezdtem mondani, amikor bemutatkozott, hogy ő xy és az illető, akit hívtam, már nem dolgozik itt, ő vette át a munkáját, de még nincs kódja, meg semmije, nem tudja megnézni nekem, de holnap. Hívom holnap, izé még nincs kódja, de megnézi, és visszahív... holnap. Na, így ment ez egy hétig, egyre idegesebb lettem, míg végül egyszer csak azt mondja, hogy megvan a kódja, de nem találja a rendszerben a megrendelésünket. Tudni kell, hogy a Té 30 napra vállal bármit is. A bolt pedig (akkor) bő egy hét múlva nyit (de csak azért, mert egy hetet csúsztunk közben). Azonnal átküldtem újra a szerződést, megígérte, hogy sos meg minden. Újra kezdődött a napi telefonálás, hogy na most mi van. Megint a holnap holnap holnap... nem tudott semmit sem mondani, se azt hogy lesz, se azt hogy nem lesz. Tiszta ideg voltam már. Csak hogy lerövidítsem: ma déltől van internet. Pénteken nyitás. Ma az egész napom azzal ment, hogy hálózatot feléleszteni, kapcsolatot létrehozni a központtal, gépeket kipróbálni, nyomtatókat telepíteni... mert mindenhez netes kapcsolat kellett.

Közben agyonidegeltek a főnöki családtagok. Minden tiszteletem azoknak a kollegáknak, akik évek óta nap mint nap kibírják őket. Főleg apuka stílusa hátszőrborzoló. [innen egy hosszas rinyálást kitöröltem, példákkal ékesítve hogyan szaggatja az idegeimet - leírtam, kijött belőlem, jobb, nem kell ide, töröltem.]

Más hirtelen nincs.

A mosógép is lejárt közben. Jóéjt.