A minap egy pasival álmodtam. Hosszú, magas... egy darabig csak úgy egymás mellett jól elvoltunk, aztán odamentem hozzá, átfogtam fél karral a derekát, a fejemet a mellére hajtottam (olyan magas volt). Fáradt voltam már, kellett egy pihenés.

Azt mondtam: De jó hűvös vagy. (az arcom forró volt, jólesett egy kis hűs érintés).

Ő pedig azt mondta: De jó forró vagy.

És ez a dolog valamit elindított bennünk. Egészen odáig nem is tekintettünk egymásra mint férfi és nő, de ekkor valami megváltozott. A pillanat ihletében majdnem megcsókoltuk egymást, de valami/valaki félbeszakított minket. Ha jól emlékszem, egy étterembe akartunk bemenni (az egész este kajakereséssel telt, de sehol nem tudtunk enni).

Aztán visszamentünk a szállodába, és a lift előtt hatalmas sor kígyózott, mert a lifttel valami baj volt. Arra gondoltam, hogy sorbanállás közben folytatom a közvetlenséget, hátha kialakul valami. Már éppen oda akartam bújni hozzá, átölelni vagy ilyesmi, amikor a sor elkezdett vágtázni. Hirtelen ott álltunk a lift előtt és a liftben már egy csomó ember volt, és ezek nagyrésze az én ismerősöm. Nevetve hívtak, ráncigáltak be maguk mellé a liftbe. A magas srácot is behúztam. Ő az elsőt nyomta meg, mi a tizedikre mentünk. egy pillanat alatt az elsőre értünk, a liftajtó kinyílt, és kezek garmada lökte ki a liftből. Szólni sem tudtunk egymáshoz. Nem tudtam ő hol lakik, nem tudta én hol lakom, nem is tudtunk egymásról semmit - döbbentem rá ekkor.

megérkeztünk a tizedikre, kiszálltunk. Az épület félhold alakú volt, és a belső ívén nyitott galéria futott körbe minden emeleten. Odamentem, lenéztem. Nem hittem, hogy látni fogom még egyszer, de akkor is muszáj volt odamennem. Megpillantottam egy aprócska alakot valahol a mélyben, amint felfele bámul. Messze volt, nem láttam ki az, csak reméltem, hogy ő. ahogy ő is csak remélhette, hogy engem lát. tenyeréből tölcsért formázott, úgy süvöltötte felé: szeretlek!

Nem hallottam mit mond, mégis hallottam. Józan eszem persze tiltakozott, hogy ilyen nincs. Én is megpróbáltam neki üzenni, ujjaimon mutogatva: a háromszáz (három ujj) tizenhármas (két kéz összes ujj, majd hirtelen csak egy kéz három ujj) szobában lakom. Hááárosmszáááááz tizenháááárom!

Ekkor fáélig felébredtem. Igyekeztem visszaaludni, és újra elhozni a herceget magamnak, de nem sikerült. Ha jól emlékszem, találkoztunk újra...

Az emeletek külön bulit tartottak, mivel szilveszter volt. A tizediken szinte csak mi voltunk, rég ismerős csapat (= nem sok esélye új kapcsolatnak). A lányok fecsegtek. Hiába próbáltam titkolni a magas pasit, ők látták és ismerték. Az egyik lány mondta is, hogy barátnője van, stabil kapcsolatban régóta. A másik nevetve kontrázott, hogy akkor miért bulizik külön a lány. Odavezetett minket az ablakhoz, és onnan láttukl hogy alattunk egy sereg lány viháncol és érzi jól magát.

Melyik a barátnője? - kérdeztem. Mutatták, de két láby is volt ott, és nem tudtam melyik. Az egyik egy kicsit alacsony, és az a vagány sárgásvörös színt kente a hajára, ami akár eredeti is lehetne. Nekem erről a színről mindig a vagány lányok jutottak az eszembe.

A mi bulink nem indult túl fergetegesen, mondhatni sehogy sem. Néhány ember kóricált a termben fel-alá egyelőre. Ekkor valaki odajött hozzám, és egy levelet nyújtott át. a levélben egy belépő volt a második emeleti bulira. Ugyanis a bulikba csak meghívóval lehetett bemenni. A belépő Balog Borbála nevére szólt, mégis tudtam, hogy nekem küldték, ő küldte, és ez a Borbála a barátnője. Nem volt mellette semmi más. Gondolkoztam, mit csináljak. Nem akartam egy "nős" pasival kezdeni.

Már 9 óra volt, és nálunk még mindig semmi hangulat. Úgy döntöttem, benézek a másik bulira.

Ahogy mentem be, egy L alakú előtéren át a táncterembe, néztem az arcokat, kerestem őt. Aztán egyszer csak szembejött velem. Az arcán mintha meglepetést láttam volna, mint aki már lemondott arról, hogy ott leszek. Jött kifele a táncteremből. Odaért hozzám és azt mondta, jó hogy itt vagy, segítesz? mit is válaszolhattam volna rá, mint azt hogy persze.

Kimentünk az L alakú előtérbe, ahol bemutatott két szervezőféle lánynak: "Segíteni fog nekünk, mutassátok meg, mit kell csinálni"

A bulival együtt valamilyen segítő program futott, ezt szervezték ezek az emberek. Talán pályaválasztás vagy ilyesmi, ez nem derült ki számomra. Az egyik lány megmutatta, mi a dolgom, az egyik kupacban levő dolgokhoz hozzá kellett párosítanom a másik kupacból dolgokat, így készült el valami egységcsomag. Mivel valójában nem magyarázták el, nekem kellett rájönnöm, hogy mit is kell csinálni, ez arész egy kicsit zavaros.

A srác is ott dolgozott, nem velem, csak ott, arrafelé. Azt gondoltam, hogy ezt lerendezzük, aztán majd együtt leszünk, megbeszélünk mindent (barátnő?) és minden csodás lesz. Vártam az éjfélt, mert annyiszor láttam már a tévében filmekben, hogy Szilveszter éjfélkor megcsókolják egymást az emberek. engem még egy szilveszteri buliban sem csókolt meg senki (kivéve ha éppen párban voltam akkor, és az aktuális párom). azt hittem, most majd megtörténik és újra átöleljük egymást.

Aztán egyszer csak rájöttem, hogy semmi ilyesmi nem fog megtörténni, jól átvertek, vagyis én vertem át saját magam. A pasinak barátnője van, de nem volt segítője az esti programhoz. Erre kellettem én, ezért hívott.

Letettem, ami a kezemben volt (már egészen ügyesen csináltam a csomagokat), mosolyogva azt mondtam: Elnézést, de én most megyek.

És leléptem pár perccel éjfél előtt. Senki nem hiányolt.

Majd felébredtem.

És rájöttem, hogy ez cska álom volt. Nincs pasi, nincs ölelés. Nem is rólam szólt a történet, mert akiről álmodtam, az fiatalabb és vékonyabb volt, mint én. Ha egy fiatalabb és vékonyabb lány így megjárja, akkor nekem mi esélyem lenne? Semmi, mert maga a lehetőség sem teremtődik meg. Az én életemben ott kezdődne a mese, hogy "gyere segíteni". 

Meghalt a cicám. Az utolsó a nagy családból, kezdve Ősanyától, másnéven Ezüstláb.

Nem volt fiatal, de olyan igazán öreg sem. A pontos korát nem ismerem, nem jegyeztem fel. Egy ideje már látszódott rajta, hogy valami van, nem evett rendesen, válogatott, sokat ivott, sokat pisilt. De alapjábavéve jól volt. A nagy hidegben kiment, holott korábban ki se lehetett lökni a szobából, és az egész napot kinn töltötte. Egyszerűen nem akart megmaradni benn. Azt hittem, megfázik, de nem.

Aztán hétfőn este hazamentem, és nem rohant elém, ahogy máskor szokott. Szólongattam, mire lassan előbotorkált, lekuporodott a folyosón, és cska gubbasztott. Megijedtem, mert ezek nem jó tünetek. Hideg volt, bekapcsoltam a fűtést, és vártam, hogy majd feljön hozzám, és összebújunk, ahogy szoktunk, de nem jött. Én mentem le hozzá. A lakás egy hideg pontján gubbasztott. Felvettem és felvittem az ágyba. Előbb mintha menekülni akart volna, olyan hangon nyávogott, ahogy még nem hallottam. Van egy műanyag szögletes edény az ágy mellett, sokszor szokott abba belefeküdni. Szeretett abban aludni. Végül most is oda mászott be, de nagyon nem jól nézett ki. Nehezen vette a levegőt, nem engedte el magát, hanem tartotta a fejét. Sokszor fordult, hátha úgy jobb lesz. Így aludtunk el, de korán reggel felébredtem. Simogattam, próbáltam valamit átadni, hátha segít rajta. Mondtam, megyünk doktorbácsihoz, aki segíteni fog rajta. De igazán már nem is nézett. Megijedtem a szemétől. Sok cicám volt, sok ment már el. A szeme... a szeme azt mondta, hogy ő is távozóban van.

Összepakoltunk, és elmentünk dokibácsihoz. Hosszú az út, féltem tőle, hogy majd végigsírja, ahogy a többiek szokták, de meg sem mukkant. Egyszer nyávintott egyet.

Doktorbácsi meghallgatta a tüdejét, és elkomorult. Addig reménykedtem benne, hogy "csak" egy tüdőgyulladás. Azt mondta, nem hiszi, hogy megéri az estét. És hogy döntsek, kezdjük-e kezelni, vagy altassuk el.

Kezdjük, mondtam neki. Előbb egy röntgen, majd egy ultrahang. Látszódott, hogy nem tudja mit tegyen. Azt mondta, infúzió kellene a cicának, de a folyadék miatt rosszabb lesz a tüdeje. Végül csak elindítottak egy infúziót, de mondta, hogy csak egy keveset, nehogy rosszabb legyen a helyzet. Csuoán néhány percig ment, de szegény cica ugyanazzal az új nyávogással sírta végig.

Dokibácsi azt mondta, hogy tüdőödéma, és valójában nem sok ötlete van, mit tehetnénk. Úgy gondolja, hogy veseelégtelensége van a cicának, azért pisilt olyan sokat is, és hogy ez a vese elégtelenség okozta a ödémát. Felborult a kálium háztartása, vagy mi... nem nagyon tudtam már figyelni, mert folytak a könnyeim.

Kérdezte, mi legyen a cicával, otthagyom, vagy hazaviszem. Már eleve úgy készültem, hogy ott fogom hagyni, mert a tüdőgyulladásnál is több napig kell kezelni, és ebben a hidegben nem voltam biztos benne, hogy képes leszek naponta elvinni kezelésre.

Bekerült egy ketrecbe, kapott infralámpát. Dokibácsi mondta, hogy menjek nyugodtan, de még ott akartam maradni vele egy kicsit. simogattam, beszéltem hozzá, de nem figyelt rám. Aztán hirtelen fel akart állni, de csak félig megfordította magát fekvő helyzetében, nyávogott, az oldala hatalmasan emelkedett-lappadt, majd leejtette a fejét, és egyre gyengébben vette a levegőt. Azt hittem, hogy meghalt, és kiszóltam a dokinak, hogy jöjjön gyorsan. A cica szájából rózsaszín habos folyadék csorgott lassan.

Dokibácsi azt mondta, ez a vég. Vagy szenved még egy darabig, és meghal, vagy gyorsan elaltatjuk. Csak bólintani tudtam, hangom nem volt. Egy gyors injekció, talán 5 másodperc, vagy annyi sem... és többé nem fájt neki semmi.

Bementem tankolni, és a sorban előttem levő ember Fásy Ádám volt. Az én gyatra arcmemóriámmal először csak úgy gondoltam, hogy nédd már, ez az ember hasonlít rá. Aztán jöttek még emberek (a hátam mögé a sorba), és amikor az előttem levő elhaladt mellettük, ráköszöntek, Szia Ádám! Úgyhogy tuti ő volt.

Láttam kint, legalább három kocsival voltak, szerintem mehettek valahova turnézni konvojba.

Volt még egy illető, aki szintén gyanús volt, hogy ismerem a tévéből, de mellette csak elsuhantam, és a nevét sem tudom. Ha ő az akire gondolok, akkor vetélkedőket vezet mostanában, talán az M1-en, de a neve nem jut eszembe.

Ádám után gurultam ki a benzinkútról, de sajnos nem ismerem az autómárkákat, csak ha rá van írva a logóra :) ezért nem tudom megmondani, milyen típus volt. valami nagy négykerékmeghajtás, és csak annyit tudtam elolvasni hogy JEEP, de hogy milyen JEEP, azt már nem tudtam kivenni.

Hát ennyi.

Valamit elszámolhattam, vagy félreérthettem, de eltűnt a költségvetésből 3 milla. Így is volt benne kétféle hitel, ami manapság ugye elég kockázatos, plusz volt benne apellálás arra, hogy minden klappolni fog, de ez most kicsit romba döntött. A fundás kölcsön összege nem annyira, mint amennyivel kalkuláltam. Azért mentem be a honlapra, mer rémhíreket hallottam, hogy megváltoztak a feltételek mostanában a fundánál is a bedőlő hitelek miatt. Ezért a biztonság kedvéért ránéztem, hogy mi van az anyémmel, és itt ért a hidegzuhany. ebben (azt hiszem) nem ők a hibásak, én emlékezhettem rosszul. Mert a másik futamidős pont annyi, mint ami rémlik, de én nem azt kötöttem meg. :(

ez így kicsit betett. Mert a fennmaradó hiányzó, amivel kalkuláltam, az is olyan volt, hogy majd akkor meglépjük, amikor odaérünk. Mert egy év alatt bármi történhet a pénzügyi piacon, semmi nem kiszámítható. Na de így... hogy még ez is bejött a bizonytalanba...

mindegy. A terveket akkor is megcsináljuk. 

Lassan már egy hónapja megkaptam, de előbb a lustaság, majd a blog adatvesztése, majd megint a lustaság miatt nem tettem fel a legújabb terveket. Egyébként azóta már újra beszéltem a tervezővel, és pár napon belül várom a következő tervet.

Az előbb belefutottam egy tesztbe, hogy milyen háziállat illik Önhöz, kutya vagy macska? Kicsit nehéz volt végigmenni a 10 kérdésen, mert volt olyan, ahol egyik válasz sem tetszett, de végül megkaptam az eredményt.

Önnek egy MADÁR való! :-)))))))))))

Szerencsére vagy nem annyira szerencsére, csak néhány bejegyzésem volt ami elveszett. Viszonylag jól elővarázsoltam a googleból, már csak a képeket kell újra betenni. Azt majd legközelebb.

Mellesleg nem tettem még be a harmadik tervet. Már két hete megkaptam, de most egy kicsit leült nálam a dolog (ezer más dolgom van). De pótolom!

Ez már jobb, de nem annyira. Viszont tetszik a hozzáállásuk.

(update: képpótlás)

Első terv elkészült. Persze nem tetszik. Nekem túl kocka, túl szögletes és túl tömör.

Ez a legjobb kép róla, a többin jobban látszana, mi bajom, de azokat nem teszem fel. :)

(update: az elveszett bejegyzést és a képeket pótoltam)

No, első lépés, immár nem csak beszélünk róla, de tettünk is valamit!

A múlt héten kinn voltak nálam a tervezőirodától, és keresztül-kasul lemérték a telket, a cseresznyefát, a fenyőfát, a régi házat, a kerítést innen oda és onnan ide. És még fölfelé és lefelé is! :-)

Szóval megvannak a méretek, és a héten elkészítik az első vázlatrajzokat.